- Hogyan értékelnéd a 2013-as évedet?
Először azzal kezdeném, hogy év elején Németországban tartózkodtam, ahol a szakmai gyakorlatomat töltöttem, így jóformán 4 hónapig ütő sem volt a kezemben. Márciusban kezdtem el Pásztón az edzéseket, sőt időközben Budapestre is felmentem, hogy újra formába lendüljek. Ezután már jöttek a válogatottbeli edzőtáborok, edzések, így kezdtem egyre jobban játszani. Természetesen bajnoki mérkőzéseken is asztalhoz álltam a megyei bajnokságban. Áprilisban nem sikerült megvédenem az országos bajnoki címemet és végül most csak bronzérem került a nyakamban, aminek azért tudtam örülni, főleg azután, hogy szinte 1 hónapja kezdtem el újra játszani. Párosban viszont sikerült a győzelem Fülöp Jenővel. A bajnokságban a 2. helyen végeztünk, ami szerintem nem rossz teljesítmény. Az őszre megint összejött egy sérülés, amiről csak pár ember tudott, így nem edzhettem megfelelően. Sikerült felépülnöm és most már jöhetnek a megterhelőbb edzések is. Összességében nem ez volt a legjobb évem ping-pongos pályafutásomban, hiszen nagyon hullámzó teljesítményt értem el és sok sérülés is hátráltatott.
2. Melyik volt a legjobb versenyed?
Azt kell, hogy mondjam, ahol a legjobban játszottam idén az a budapesti Joo-Pont kupa nevű verseny. 2 számban neveztem be magamat és közvetlenül a felépülésem után játszottam, ahol olyan jó teljesítménnyel rukkoltam elő, hogy saját magam is meglepődtem rajta. 2.-ként jutottam tovább a csoportból, ahol a verseny egyik legjobb kiemeltjével kellett játszanom. 3:1-re sikerült megvernem és utána egy könnyed győzelmet arattam. Ami utána volt, az kész háború volt. Egy igen komoly szemcsés védőn kellett túlesnem ahhoz, hogy a 4 közé kerüljek. Köszönhetően annak, hogy régen sok szemcsés ellen volt alkalmam játszani, sikerült alkalmazkodnom, de nem volt egy sima meccs. Majdnem 1 óra hosszáig tartott és végül a döntő szettet is 14:12-re nyertem meg. Bevallom, azért volt bennem egy kis félsz, hiszen újra dobogó közelben voltam egy rangos versenyen és igen kiélezett volt a küzdelem. A döntőbe kerülésért megint egy védővel kellett játszanom, annyi különbséggel, hogy neki sima borítása volt. Az elején szinte lemosott az asztalról, de utána átvettem az irányítást és már én vezettem 2:1-re, a 4. szettben már 8:3-am is volt, végül elbuktam a szettet 12:10-re. Elég harcias ellenfelem volt én pedig kieresztettem egy kicsit gondolván meg van a meccs. Szerencsére a döntő szettben nagyon erősen tudtam koncentrálni és végig a saját kezemben a volt a meccs sorsa, amelyet végül a döntő szettben 11:5-re meg is nyertem. Közben elkezdődtek a páros küzdelmek is ahol, szintén asztalhoz kellett állni és nyertük a meccseket a bátyámmal, Zolival. Vele végül a 8 közé jutásért estünk ki, ami igen jó eredménynek bizonyult. Sajnos mivel mentek a páros küzdelmek is és én meneteltem egyéniben, egyre fáradtabb voltam, mert nem volt megfelelő az erőnléti állapotom. A döntőt végül elbuktam 3:1 arányban. Kedves volt az ellenfelem, hiszen a végén engem tartott a jobbnak, és ha nem vagyok fáradt, akkor őt is megverem. Bevallom jól estek a szavai és büszke vagyok az eredményre, hiszen sérülés után ilyen jó eredményt elérni nem semmi dolog.
3. Melyik eredményre vagy a legbüszkébb idén?
A Siketlimpiai eredményemre büszke leszek örökre. Az Országos bajnokságon elért páros győzelem Fülöp Jenővel nagy bravúr volt, úgyhogy nem mi számítottunk favoritnak. Sikeresen felborítottuk a papírformát és nagyon jó érzés volt a dobogó legfelső fokán állni. A Joo-Pont kupa versenyéről már beszéltem. Az utolsó viszont egy friss verseny, az pedig a Kövendi emlékverseny. Itt is a páros eredményre vagyok a legbüszkébb, főként azért, mert Németh Bencével értem el és nem volt egy sétagalopp a 3. helyig. Számomra ezek voltak az év kiemelkedő eredményei.
4. Mit vártál magadtól idén?
Kiegyensúlyozott teljesítményt, ami sajnos nem sikerült, és még sérülések is hátráltattak. Röviden tömören összefoglalva nem ez volt a legjobb évem.
5. Kit tartasz a legjobb játékosnak a Pásztói AC-ban? (Bárkit megnevezhetsz a csapatból, válaszodat indokoljad)
Édesapámat mindig is a legjobb játékosnak fogom tartani a klubbon belül. Eszméletlen labdákat tud ütni, főleg fonákkal, ami már-már védhetetlen. Én elneveztem „Ágyúfonáknak”. Csépe Robi csapattársunk fantasztikus labdákat tud visszaadni és néha olyan labdákba csap bele szó szerint, hogy inkább a biztosabb ütést választanám. Hihetetlen, de a legtöbb esetben mégis bejönnek az ütései. Szeretném megjegyezni Németh Bence nevét is, aki szerintem az évben a legtöbbet fejlődött a csapatban. Igyekszem segíteni neki és örülök neki, hogy megfogadja a tanácsaimat. Egyre jobban játszik és egyre sikeresebb lesz. Fejben kell még higgadnia, de az idő neki kedvezz.
6. Mit vársz magadtól a 2014-es évben?
Ami nem jött össze 2013-ban, az összejön 2014-ben. Szóval kiegyensúlyozott teljesítményt és sérülésmentes évet. Remélem sikerül megnyernem az országos bajnokságot. Ennek érdekében minden követ meg fogok mozgatni.
7. Mi az, amiben úgy érzed, hogy még sokat kell fejlődnöd?
Kezdeném azzal, hogy amiben a legtöbbet kellett fejlődnöm idáig az a fejben való összpontosítás volt. Úgy érzem ebben igazán sokat fejlődtem és jó úton haladok. Régen elég ideges játékos voltam, ami mára már múlté, köszönhetően a koncentrálásnak. Amiben most a legtöbbet kell fejlődnöm az a fonák játékom. Igazából mindig van miben fejlődni és mindig van hová fejleszteni a meglévő tudást.
8. Milyen volt a Siketlimpia?
A sportesemények csúcsa, legyen szó nyári-téli Olimpiáról, Paralimpiáról vagy akár a Siketlimpiáról. Fantasztikus élmény volt, örülök átélhettem az Olimpia adta varázsát. Egyéniben az 50. helyen végeztem az első Olimpiámon, ahol azért jóval többet vártam el magamtól. Sajnos verseny közben összeszedtem egy bokasérülést, ami már régóta velem tart a világeseményekre. Ilyen szempontból pechesnek tartom magamat. Maga a verseny fantasztikus volt, felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Volt mérkőzés, amit sosem fogok elfelejteni. Az első egy vegyes páros mérkőzés, ahol a törökön ellen játszottunk egy izgalmas 3:2-es meccset. Volt szomorúság, vita, düh, dráma és végül öröm. Izgalmas meccs volt belülről és szinte izzott a levegő a törökök és köztünk a levegő, el is felejtettem a tömeget. Ez az a meccs volt, ahol tényleg nem emlékszem, hogy mi zajlott körülöttünk, olyannyira, hogy egy csomó kamera vett minket körül és átkerültünk a TV-re. A másik szintén egy vegyes páros mérkőzés, de itt sajnos vesztesként hagytuk el az asztalt. Ezen a mérkőzésen nekem szinte minden ütésem bejött. Ázsiai ellenfelünk volt, pontosabban hong-kong-i. Fergeteges labdamenetek voltak. A legjobb, hogy két részre szakadt a nézőtér, voltak az ázsiaiak, akik ellenünk, voltak az európaiak, akik nekünk és végül voltak az afrikaiak, akikről senki nem tudta eldönteni melyik félnek szurkol. Fantasztikus hangulatot teremtettek a nézők. Mint mondtam vesztesként hagytuk el az asztalt, 3:1-re kaptunk ki, de a legjobb hangulatú mérkőzés volt. Összefoglalva nem vagyok maradéktalanul megelégedve a teljesítményemmel remélem, Törökországban többre leszek képest, és ezért fogok most dolgozni. Azért Olimpián 50. helyezést elérni szép dolog, ezért büszke vagyok rá és főleg arra, hogy képviselhettem Magyarországot és azon belül Pásztó városát.