A dél-brazíliai Caxias do Sulban rendezték a XXIV. nyári Siketlimpiát, amely egyben történelmi esemény is volt. Először rendeztek Dél-Amerikában Siketlimpiát. Nyolc sportágban húsz versenyző képviselte a magyar színeket, köztük Bencsik Gergely, aki Nógrád megyét és Pásztó városát is képviselte. Gergellyel hazaérkezése után beszélgettünk.

Először is üdvözöllek itthon, gratulálunk a kinti szerepléshez neked és a teljes magyar csapatnak. Milyen volt az utazás?

Nagyon szépen köszönöm a gratulációt és az interjút is. Hadd jegyezzem meg, hogy nagyon büszke vagyok a magyar csapatra, mert igaz, hogy kis létszámban voltunk jelen, de mindenki kitette a szívét és lelkét. Sportágtól függetlenül szerintem mindenki büszke lehet az elért eredményére. Nehéz körülmények között versenyzett mindenki, aztán ebből összejött 4-4 csodálatos ezüst és bronzérem és több pontszerző helyezés. Bocsánat, hogy kicsit előre szaladtam, a kérdésre válaszolva, nagyon hosszú volt az utazás több, mint másfél napos. Utólag visszagondolva véleményem szerint kifelé sokkal könnyebb volt az utazás, olyan szempontból, hogy hamarabb sikerült átállni, míg itthon még mostanra sem sikerült teljesen.

Említetted, hogy nehéz körülmények voltak. Mindenkinek nehéz volt?

Több sportág is akadt, akiknél voltak nehézségek, de arról ők tudnak többet mondani. A mi részünkről a csarnok időjárása okozta a legnagyobb nehézséget. Tudni illik Brazíliában jelenleg tél van, ennek megfelelően alacsony volt az átlaghőmérséklet. Hűvös volt és sokszor esett az eső. A csarnok pedig nem volt felszerelve fűtőberendezéssel, így a kinti időjárás befolyásolta a benti hőmérsékletet. Volt olyan nap, hogy kabátban is fáztunk. Egy-egy esős nap szintén megnehezítette versenyt, ugyanis néhol történtek beázások, de ebből komolyabb baj nem történt, áttették a mérkőzéseket másik asztalra. Szerencsére többször volt játékra alkalmas idő, mint sem. Mindezek ellenére pazar volt a csarnok, taraflex talaj, kiváló asztalokkal és nagyon jó világítással rendelkezett. 

Tudjuk, hogy nemzetközi játékvezetői minősítéssel is rendelkezel. Milyenek voltak az ottani játékvezetők?

Nem a ténykedésüket figyeltem elsősorban, hanem a saját játékomra koncentráltam. De ha egy szót kellene mondanom, igazságosak voltak. A szabályokat betartatták, ahol kellett kemények voltak, a szabálytalan adogatásokat elvették, úgyhogy remek játékvezetők működtek közre.

Ha már szóba hoztad, elégedett vagy a játékoddal?

Fele más érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Az egyik részem azt mondja, hogy igen elégedett vagyok, a másik pedig, hogy nem. Nagyon jól alakult a felkészülésem, úgy éreztem jó úton haladok afelé, hogy bomba formában legyek a játékokra. Ám sajnos februárban egy belgiumi verseny előtti kötelező covid tesztnél kiderült, hogy pozitív vagyok. Meglepett az eredmény, mert tünetmentes voltam. Viszont a szabály az, hogy aki pozitív tesztet produkál, automatikusan elveszíti a versenyengedélyét. Így történt ez velem is. Vigyáznom kellett magamra, nem szabadott megerőltetnem magam, alacsonyan kellett tartanom a pulzust. Az újabb tesztem már negatív lett, így mehettem a sportkórházba a kötelező kivizsgálásokra. Mindent rendben találtak, de közölték, hogy a következő 2 hétben sem végezhetek teljes intenzív edzést. Összességében végül közel 7 hét maradt ki, ebből 5 hét teljes egészében játék nélkül. Ezt követően egy kicsit nehezebb volt visszajönni a játékba, nem is sikerült teljesen oda jutnom, ahova szerettem volna. Mindezek ellenére mégis tudtam annyira küzdeni, hogy végül az eddigi legjobb siketlimpiai szereplést tudhatom a hátam mögött.

Iszonyatosan rosszkor jött a koronavírusos megbetegedés. A kényszerpihenő alatt hogyan tudtál készülni?

Jópáran tudják rólam, hogy sport coachként és mentáltrénerként dolgozom és az ott tanult és alkalmazott folyamatokhoz én is ragaszkodom, illetve alkalmazom. Részben saját magam által összeállított módszereket alkalmaztam, de természetesen úgy az igazi, ha én is tudok kihez fordulni, ezért jóbarátomhoz és kolléganőmhöz Volner Andihoz fordultam. Ebben az időszakban előre elképzeltem bizonyos szituációkat, hogy ezekben hogyan fogok viselkedni, a helyszínt és magát az élményt, amire számítani lehet. Rengeteg információval rendelkeztünk a játékok előtt, sokszor már sikerült vizualizálni a helyszínt és egyéb szituációkat. Mondjuk hozzáteszem a hidegre nem készültem fel. Tehát ebben az időszakban főleg fejben készültem.

Mennyire számít, hogy mentálisan is rendben legyél és nem csak fizikálisan? 

Nagyon sokat számít, hiszen, ha fejben nem vagy ott, akkor teljesen mindegy, hogy mit csinálsz közben. A mentális edzés nem helyettesíti a fizikális edzést, tehát le is kell menni a terembe és gyakorolni kell. A kettő együtt nagyon hasznos és sokkal jobb eredményeket lehet elérni ezáltal. A magam részéről fejben nagyon ott voltam, nagyon akartam, a teljes fókusz a meccseken volt. Mikor kiestem a versenyből, az egyik legjobb ukrán játékos ejtett ki. Papírforma szerint egyértelműen simán kellett nyernie ellenem, ami meg is történt az első három szettben, de utána is mentem előre, nem adtam fel, végül egy becsület szettet sikerült nyernem ellene és az utolsó játszmában is már partiban voltam ellene. Tehát elhittem, hogy képes vagyok megfordítani az eredményt, de végül nem jött össze. Nem is éreztem utána rosszul magamat, mert minden tőlem telhetőt megtettem érte.

Volt még egy nagyon szoros mérkőzés, a chilei ellenfeled ellen. Milyen volt az a meccs?

Sorsdöntő. Ott dőlt el, hogy melyikünk jut ki a főtáblára. Nekem eddig ez nem sikerült, éppen ezért is volt az a nagy célom, hogy most összejöjjön. A meccs előtt izgultam, de jó formában éreztem magamat, sőt tudtam, hogy nyerni fogok. Ezzel a hozzáállással mentem az asztalhoz. Az asztalunk közvetlenül a lelátó előtt volt és aznap teltház volt, így garantáltan jó volt a hangulat. A meccs eléggé feszülten indult mindkettőnk számára és sokáig fej-fej mellett haladtunk, míg 7:7-nél sikerült elmennem és megnyernem az első szettet. A második szett ennél simább volt. Itt tudtam, hogy még nincs vége a meccsnek, kell még egy szett. Azt gondoltam az ellenfelem egy kicsit leeresztett, de nem, küzdött tovább, ennek hatására újra szoros szett következett, amit elbuktam 9-re. A negyedik játszmában már 3:8-as hátrányban voltam, amikor megláttam a lehetőséget arra, hogy felzárkózzak és taktikát váltva folytattam a játékot. Jól sikerült, de a végén sajnos újfent kikaptam 9-re. Ekkor történt az először, hogy kipillantottam a lelátóra és láttam, hogy megnyertem a közönséget, mert támogatólag bíztattak. Szóltam az edzőmnek, hogy tudom mit fogok most játszani, egy új taktikát fogok alkalmazni, új szervákkal megspékelve, mert ezt a meccset most meg fogom nyerni. Végül egy nagyon sima szettben, 11:6-ra sikerült legyőznöm az ellenfelemet, a közönség pedig eksztázisba esett. Akkor nagyon megkönnyebbültem és örültem neki, hogy már abban a tudatban játszhatok tovább, hogy sikerült elérnem a minimális célomat és ezzel az egyéni legjobb eredményemet is.

Milyen volt a kinti hangulat?

Vegyes, voltak napok amikor sokan voltak, voltak mikor kevesebben. Érdekesség, hogy jópárszor az edzésekre is kijöttek. 

Milyen volt a biztonság?

A csarnoknál folyamatosan voltak fegyveres rendőrök, míg a szállodánknál már nem. Ez annak is köszönhető, hogy az egyik legjobb környéken voltunk elszállásolva, így ott kisebb volt a fenyegetettség, mint máshol. Mindezek ellenére a csapatvezetés megtiltotta, hogy bárki is egyedül menjen bármerre, mert sosem lehet tudni kibe, hogyan kötnek bele. Ezért szerintem hálás lehet mindenki, mert így biztonságosan átvészeltük ezt az időszakot. Azért így is volt egy-két gyanús alak. A szálloda mögötti részre is felhívták a figyelmünket, hogy arra véletlenül se menjünk, mert az ott már a szegény negyed. 

Mesélj egy kicsit a többi versenyszámról. Miben indultál még?

Csapatban nagyon nehéz sorsolást kaptunk, rajtam kívül Budavári Attila és Makai Ákos fémjelzett trióval vettük fel a versenyt. A lehető legrosszabb forgatókönyvet kaptuk. Tajvan, Korea, Japán és Ausztria. Az ázsiaiak ellen mindig nehéz játszani, más tempóban játszanak, más a játékstílusuk. Papírforma alapján sehol sem voltunk esélyesek. A másik csoportban Brazília ellen biztosan nyertünk volna, őket győztük le végül a 9. helyért is, míg India ellen is lett volna keresnivalónk egy jó beírással. Sajnos nem volt szerencsénk, ahogy a nőknek sem.

Vegyespárosban új partnerrel, Iola Pamelával először szerepeltünk együtt. Az első meccset viszonylag könnyen sikerült abszolválnunk a 16 közé jutásért. A legjobb 8 közé jutni már bravúr lett volna, hiszen egy szenzációs japán páros ellen játszottunk és végül emelt fővel búcsúzhattunk, mert lényegesen nehezebben jutottak túl rajtunk, mint tervezték. Ez annak is köszönhető, hogy mi is nyerni akartunk.

Párosban Budavári Attila oldalán szerepeltem. Rögtön első meccsünkön egy erős ukrán párossal találtuk szemben magunkat. Az első két játszmában nem voltunk ellenfelek az ukránok számára, de itt megint jött egy taktikai váltás, ami után kétszer is éppen, hogy elbuktuk a szettet. Itt ha sikerül nyernünk a fontos harmadik játszmát, akkor azt mondom bármi megtörténhetett volna. 

Hogyan vélekedsz az elért eredményekről?

Összességében minden versenyszámban az eddigi legjobb helyezéseket sikerült elérni, aminek nagyon örülök. Sokat fejlődött a sportág, sok új játékos van, de senki sem verhetetlen. Sokat számít a sorsolás is, hogy kik ellen kell asztalhoz állni. A magam részéról, ahogy már mondtam nekem felemás érzéseim vannak, de az eredmények önmagukért beszélnek. Olyan világot élünk, ahol bármikor történhetnek önhibánkon kívüli esetek. 

Hogyan folytatod tovább?

Az az egy dolog biztos, hogy új edzővel fogom folytatni a munkát. Azt nem tudom még, hogy kivel. Tudom, hogy hova kell eljutni, illetve azt is látom, hogy nem lehetetlen. Most pár hét pihenés engedélyezett, aztán gőzerővel az edzésekre kell figyelni. A fizikális edzés mellett a mentális edzés is hangsúlyos feladatot kap. Azzal, hogy 1 évvel elcsúsztatták a Siketlimpiát, a következőre 3 év múlva kerül sor Tokióban. Ott mindenképpen még előrébb szeretnék jutni mindenben, csak az az elfogadható. Előtte jövőre Világbajnokság lesz Tajvanban, illetve 2024-ben EB. A munka még nincs elvégezve.